Hydrocrom
Kerítések helyes kivitelezése és felületkezelése
Tisztelt ügyfelünk!
Reklamációs esetek jelentős többsége kültéri anyagok felhasználási hiányosságaiból erednek, különösen a kerítések esetében. A hibákat elsősorban a kerítés- és kapuszerkezetek helytelen konstrukciós megoldásaiban, másrészt a felületkezelés hiányos kivitelezésében kell keresni. A kerítések kialakításakor alapos gondot kell fordítani a megfelelő alapanyag kiválasztására. Itt elsősorban arra gondolunk, hogy kerítést csak olyan fafajból szabad kialakítani, amely már önmagában is jó ellenállósággal bír elsősorban a gombakárosítókkal szemben. Ennek tudatában ne használjunk bükkfát, vagy más könnyen gombásodó faanyagot. Érdemes fenyőfélékből, akácból vagy tölgyből dolgozni. A megfelelő alapanyagot kiválasztva azt alaposan meg kell munkálni. Ügyeljünk arra, hogy az egyes elemek teljesen bélmentesek (a beles faanyag erősen hajlamos a repedésre), valamint lehetőség szerint álló évgyűrűs vágásúak és légszáraz állapotúak (max. 15%) legyenek.
Az éleket minden elemen legalább 2 mm-es rádiusszal kell lekerekíteni. A rögzítéshez szükséges furatok a felületkezelést megelőzően alakítandók ki. A felületkezelést csak csiszolással (150-180-as csiszolópapírral) megfelelően előkészített, majd portalanított elemek esetén lehet megkezdeni. Fűrészelt felület felületkezelésre nem alkalmas. A favédő hatású pácolást vagy a vékonylazúr első rétegét lehetőség szerint bemártással, de legalább bőséges ecseteléssel elemenként érdemes az egyes elemekre felhordani. A színes impregnáló alapozót erős napsütésben nem ajánlott, nagyon melegben pedig csak 5-10% XTC 3 lassító adalék hozzákeverésével lehet jól használni. Az impregnálók vízzel történő hígítása tiltott, a hatóanyag koncentráció csökkenés miatt, ezért ezen készítmények hígításához csak saját színtelen alapanyaguk (konverterük, XHC 3/6) használhatók. A kerítéselemek felfelé néző bütü-felületeit lehetőleg mechanikus védelmet nyújtó elemmel kell takarni (pl. könnyen cserélhető falamella vagy bádoglemez). Külön takaróelem hiányában bütüvédő (HZC 03) lakkal javasoljuk a bütüt (hirnit) átkenni fedőlazúrozás előtt.
A megfelelő védelmet adó takaróelemek hiányában még arról is gondoskodni kell, hogy a szerkezeti elemek úgy legyenek kialakítva, hogy azon a víz és hó ne álljon meg, a csapadék könnyen lecsorogjon, azaz a „sík felületek” legalább150 -os dőlésszöggel rendelkezzenek.
Nagyon fontos, hogy a dilatációs réseket az összeépítések mentén le kell tömíteni. A tömítést fedőbevonat felhordása előtt színtelen átfesthető akrillal, vagy a felületkezelést követően kültéri általános szilikonnal végezzük el. A csavarokat és egyéb rögzítőelemeket szintén érdemes ebbe az általános kültéri akrilba esetleg szilikonba ágyazni. A faelemek rögzítésére a süllyesztett fejű csavarok helyett félgömb-fejű csavarokat rugalmas alátéttel (pl. gumi) javasolunk felhasználni, mert ez a csavarfej kialakítás nem, vagy nehezen károsítja a kész bevonatot. Érdemes a fém hordozóvázak és a faelemek közé a rögzítési pontokban szintén nagy rugalmasságú 3-4 mm-es távtartó alátéteket helyezni, a faanyag mozgásából eredő káros feszültségek kialakulásának elkerülése érdekében. Csak a teljesen felületkezelt elemeket lehet beszerelni, ill. rögzíteni.
A kerítések ill. a bevonati rendszerek tartóssága fokozottan függ attól, hogy a megadott technológiát betartják-e (pl. megfelelő rétegvastagság stb.), valamint attól, hogy a szükséges karbantartási javítási munkákat időben elvégzik-e, különös tekintettel az esetlegesen megjelenő repedésekre. Javasoljuk, hogy a műszárított, vagy alacsony nedvességtartalmú faanyagot ne a jobbos oldalával (azon oldal, amelybe az évgyűrűk nagyobb szög alatt érkeznek) hordozó vasszerkezet felé nézve rögzítsék.
További eredményes munkát kívánunk!
